Vége a fesztiválnak, fáradtan, piszkosan, kialvatlanul, mégis levakarhatatlan vigyorral az arcomon ülök a kocsi hátuljában. Egy nagyobb társasággal buliztam, a legtöbbjüket ismertem korábbról, de mindig felbukkant pár új arc, valakiknek a haverjai, rég látott ismerősök, becsatlakozó idegenek, imádom…

Levi nagy pofájú, széttetovált, kopasz focidrukker, vele sem szívesen találkoznék egy sötét sikátorban este – és könyörög, hogy hadd nyalhassa a lábam. Minél izzadtabb, annál jobb, mondja, a legdurvább szagoktól sem fog visszarettenni, sőt, majd ő megtisztítja a talpam az edzésem után. Kiskutyaként…