Feladat van

'Szia gecitartály. Feladat van.' - csipogott be a telefonom. A hirtelen rám törő vágytól szinte fájdalmasan ugrott össze a méhem, ahogy ezt elolvastam, annyira hiányzott már. Annyira hiányoztál. Pár mondatban lebeszéltük, hogy hol találkozunk, csak egy gyors ürítkezés, mondtad, már nem akarod egyedül verni a farkad otthon, inkább
csináltatod mással. Örülök, hogy én vagyok az a más.

'Csak harisnya legyen rajtad és bugyi nem. Na, indulok.' - üzened, és én is rohamtempóban öltözök – illetve vetkőzök. Végül egy sima fekete póló, piros pulcsi, fekete bőrszoknya és fekete harisnya marad. Már pattanok
is a kocsiba és indulok a közös helyünkre, ahol legelőször szoptalak le. Sikerül kifogni a délutáni csúcsot, araszolunk, idegesen nézem az órát. Megérkezem a bekötőúthoz, és leparkolok a rét mellett. Mellettünk megy a főút, a leállóban epret árulnak egy sátorból, és bár folyamatos a forgalom, mégsem jár a földúton senki. 'Most indultam. Fél órát kések.' - üzened; csalódott és dühös vagyok, megint ez van, keserű könnyek fojtogatják a torkom. Mennyire semmibe veszel. De mégis itt vagyok. Jobb híján arra gondolok, hogy mit fogunk csinálni és ott, a vezetőülésen elkezdem simogatni magam a harisnyán keresztül. Mert megnyugtat. Eltereli a figyelmem. Sőt, hamarosan lassítanom kell a tempón, ha nem akarok elmenni. És nem akarok, csak veled.

Már látom a fehér Citroent, lassan jössz a földúton. Leparkolsz mellém és egy fejmozdulattal jelzed, hogy mehetek. Hátra ülünk, szó nélkül veszed elő a farkad. Kicsi és puha, annyira rég láttam, annyira örülök neki. Azonnal szopni kezdem, feltérdelve a hátsó ülésen, a térdem folyton az övcsatba nyomódik, de kit érdekel. Közben a bal kezeddel felhajtod a szoknyám és simogatod a harisnyás fenekem, tudom, mennyire szereted az anyag érintését. Meglepődsz, amiért máris ilyen nedves vagyok; nem szóltam az egyedül töltött percekről. 'Húzd le a combodig.' – mondod, és engedelmesen legöngyölítem a harisnyát, a meztelen seggem meresztem a magasba, ahogy szoplak. Egyszerre négy ujjad dugod a puncimba, a jobb kezeddel pedig rányomod a farkadra a fejem, úgy tele a szám, hogy csak kéjes nyögésre futja. Megjárattad az ujjaid, már a nedvességem borítja mindet, ezért most a seggembe nyomod őket, ennyi az összes síkosítás, a saját szaftom. Felszisszenek, rég használtad a fenekem, egészen összeszűkültem és igaz, ami igaz, némi extra kenés is jól jönne. Fáj – és mégis még többet szeretnék. 'Baszd meg magad' – mondod, és folytatod a szám használatát, miközben én próbálok úgy mozogni, hogy a saját élvezetem is alakuljon.