Te szereted a fájdalmat, vagy mi? - kérdezi nevetve. Értetlenül nézek rá, ki emlékszik a fájdalomra, ha már elmúlt? A fájdalom semmi, úgysem emlékszem rá utóbb, ahogyan egyik piercingemnél sem. Csak valamiféle lappangó árny marad belőle, nem is az ember lelkében, hanem inkább a…

A szoba sötét volt, csak a fürdőszoba résnyire nyitott ajtajából szűrődött be némi világosság, éppcsak annyi, hogy derengve kivehesse az ágy körvonalait. Visszanyúlt, leoltotta a villanyt, a fénypászma eltűnt. A szeme nem szokta még meg a teljes sötétséget, vakon tett néhány lépést az ágy felé.…

Ma este vagy holnap basszalak meg? - csippan a telefonom a vonaton ülve. Hatalmasat dobban a szívem, és egyből érzem, ahogy meglódul a vérkeringésem – honnan tudta, hogy az egész napos vízitúrán csak azon fantáziáltam, hogyan fogom a seggem a szájára nyomni?

Nem szeretem, ha megjelölnek. Engem ne harapjanak, ne szívják ki a nyakam. Nem akarok valakié lenni, nem tartozom senkihez, nem bírom sem a címkéket, sem a kötöttséget. És mégis... mégis elkerülhetetlen. És jobb híján meg kell szoknom, hogy megtörténik.

A nyár utolsó napjai, hogy eltelt ez is, hiszen alig csináltam valamit. Talán ezért van bennem egy megmagyarázhatatlan feszültség, érzem, ahogy szorít belül, gyomorszáj környékén. Hajnal van, újabb álmatlan hajnal. Még sötét van odakint és a madarak sem szólaltak meg, fél négy körül járhat,…

Érzem a száját, a kezét, nem tudok várni tovább, és ahogy velem mozdul, a szenvedély máris elborít, mint már olyan régen nem, és élek megint, a bőröm forró és bizsereg, és föle hajolva hullámzom lágyan, zuhanok az enyészetbe. A kocsija hátsó ülésén, egy hűvös szombat estén, a Millenáris mögött. 

Három napja nem aludtam, egyre csak az jár a fejemben, ahogy az utolsó oximoxi-ja felvillan a telefonom kijelzőjén. Megnéztem már vagy... ötezerszer. Ennyire lerázós, béna utolsó szó kevés van. Fáj, hogy csak ennyi, ezek után. És az álmatlanság nem azért gyötrő, mert másnap olyan leszek, mint a…

Délelőtt tíz, fekszem a kanapén és nem akarok felkelni. Fáradt vagyok, nem aludtam megint. És belefáradtam mindenbe, belül is. Nem tudok megfelelni, hogyan is gondolhattam, hogy ez működhet. Pedig igyekeztem, tényleg igyekeztem. Akartam, hogy érts. Akartam, hogy láss, meztelenül, a bensőmet is…

Elaludt. Megitta a két liter Fricskát és elaludt. Tudtam, hogy P-nek alkoholproblémái vannak, de először látom élesben, hogy mit csinál magával. És velem, mert ez már engem is érint. Így lesz a laza teraszozós délutánból részeg kábulat, majd kómás, impotens bealvás. Mellette fekszem, teljesen…

Az üresség hívása... amikor kattan az agyam és a semmiből megjelenik egy bizarr hang, arra késztetve, hogy csináljak valami őrültséget, valami rizikósat, valami fájót. Mert kell az impulzus, kell, hogy ne a megszokott tetszhalálomat éljem minden nap újra és újra. És félek magamtól, amikor a lenézek…