Érzem a száját, a kezét, nem tudok várni tovább, és ahogy velem mozdul, a szenvedély máris elborít, mint már olyan régen nem, és élek megint, a bőröm forró és bizsereg, és föle hajolva hullámzom lágyan, zuhanok az enyészetbe. A kocsija hátsó ülésén, egy hűvös szombat estén, a Millenáris mögött. 

December elején, karácsony előtt pár héttel már tele a város ajándékokra vadászó, sietős járókelőkkel, hiába van hétköznap. Kedd délelőtt tíz óra, egy idegen franciaágyon fekszem a hasamon, egy idegen tetőablakon süt be a téli nap, az ágyra vetül ez a négyzet alakú fényfolt; félig ebben a…