Majd holnap

pmvi482.jpg

Ma este vagy holnap basszalak meg? - csippan a telefonom a vonaton ülve. Hatalmasat dobban a szívem, és egyből érzem, ahogy meglódul a vérkeringésem – honnan tudta, hogy az egész napos vízitúrán csak azon fantáziáltam, hogyan fogom a seggem a szájára nyomni?

Sebesen forog az agyam, azt számolom, ha fél tizenegyre ér be a vonatom, fél tizenkettőre otthon lehetek, fél egyre nála. Ő is éjfél után végez, ha nincs csúszás, de elég esetleges minden. Szóval a holnap jobb lenne, akkor már tizenegykor szabad. Nagyot sóhajtok, győzzenek az észérvek, legyen akkor a holnap, ő is, én is kipihentebb leszek. Otthon persze nem tudok aludni, hiába fáradt a testem, az agyamban egyre az ötletek pörögnek, hogy miket fogunk csinálni – majd holnap.

 

Másnap már délelőtt elkezdek készülődni, holott csak este fog ráérni. Hajat mosok, körmöt festek, arcpakolást teszek fel, az utolsó szőrszálig lecsupaszítom magam, testradírral és olajjal dörzsölöm be a bőröm, mert puha és illatos akarok lenni neki. Összekészítem a játékszereket, olajat, síkosítót, segget mosok, felpróbálok három-négy ruhát, míg kiválasztom a kislányos fehér rakott miniszoknyát, hozzá jó lesz a kedvenc combfixe, és egy rózsaszín keretes oktondi szemüveg, amit azzal a szándékkal veszek fel, hogy összekenje a gecijével, elég baszható – állapítom meg a tükörképemet mustrálva. Elképzelem, ahogy ő érint meg ebben a szettben, és én simítok végig a testemen. Kedvem volna elmenni – de majd inkább vele, muszáj türtőztetnem magam. Ólomlábakon vánszorog az idő estig. Sötétedéskor már írja, hogy szar napja van, fáradt, de azért menjek. Ahogy elindulok, jön az ingerült üzenet: mégse, gubanc van egy üzleti üggyel, most nem tud a dugással foglalkozni. Elsírom magam a tehetetlen dühtől. Ígéri, bepótoljuk – majd holnap.

 

Másnap egész nap csak tengek-lengek. Kicsit dolgozok, aztán pornómaratont tartok, és elélvezek valami felejthető német amatőr creampie gangbang videóra, mert mi van, ha... á, ma biztosan találkozunk. Estére egy áttetsző selyemruhát választok, pont ugyanolyan kék, mint a fenekembe dugott plugban lévő kő, tetszeni fog neki. Beülök a Széll Kálmánon egy gyorsétterembe, hogy vacsora helyett ismét egy tejturmixot igyak, azzal a nem titkolt céllal, hogy újra a farkára hányjam szopás közben. Szeretnék találkozni, ma vagy holnap délelőtt. - írja, de csak 11 után ér haza. Szóval most vagy várok itt három órát, vagy hazamegyek és újra elindulok, amikor füttyent. A bármikor hívható kurva. Grimaszba rándul az arcom. Már megint ez van. Akkor... majd holnap.

 

Másnap reggel zuhany után csak felkapok egy pólót és egy rövidgatyát, és hívom a taxit. A kocsiban a pár napos körömlakkomat nézegetem, már néhol lepattogzott és nem vettem a fáradtságot, hogy újrakenjem. A kocsi suhan, egyre közelebb kerülök hozzá, legalábbis ami a térbeli koordinátákat illeti. A jóleső izgalom helyét azonban alattomos szorongás vette át; meg sem merem nézni a telefonom az ajtóig, nehogy érkezzen egy újabb üzenet: majd holnap.