Ma este vagy holnap? - csippan a telefonom a vonaton ülve. Hatalmasat dobban a szívem, és egyből érzem, ahogy meglódul a vérkeringésem – honnan tudta, hogy az egész napos vízitúrán csak rólad fantáziáltam?

Sebesen forog az agyam, azt számolom, ha fél tizenegyre ér be a vonatom, fél tizenkettőre otthon lehetek, fél egyre nála. Ő is éjfél után végez, ha nincs csúszás, de elég esetleges minden. Szóval a holnap jobb lenne, akkor már tizenegykor szabad. Nagyot sóhajtok, győzzenek az észérvek, legyen akkor a holnap, ő is, én is kipihentebb leszek. Otthon persze nem tudok aludni, hiába fáradt a testem, az agyamban egyre az ötletek pörögnek, hogy miket fogunk csinálni – majd holnap.

Folytatás itt vagy itt.