Nem bírom a gag-eket, hiába lapul pár a kincsesládámban. Valamiért zavar a nyelvem, hirtelen tudatában leszek, hogy ott van a számban és azon gondolkodom, hová szoktam rakni normál esetben – és hogy most miért van útban. A másik probléma a felgyülemlő nyál, ettől egyből öklendeznem kell. És hiába…

Nem szeretem, ha megjelölnek. Engem ne harapjanak, ne szívják ki a nyakam. Nem akarok valakié lenni, nem tartozom senkihez, nem bírom sem a címkéket, sem a kötöttséget. És mégis... mégis elkerülhetetlen. És jobb híján meg kell szoknom, hogy megtörténik.