Panaszkodni mentem át; az ágyon ülünk nála, az ablakkal szemben, látom az augusztusi nap utolsó sugarait, ahogy éles sziluetteket rajzol a Pöttyös utcai lakótelep átellenben lévő házsoraiból. Háttal áll nekem, ahogy tölti a bort, így, kicsit előregörnyedve, a válla fölött visszanézve kérdezi meg. Épp a boromba kortyoltam volna, de megfagyok a mozdulat közben, a pohár elakad a levegőben félúton. Nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam.

Pedig de, már magyarázza is, hogy ne értsem félre, ez csak stresszlevezetés, baráti segítségnyújtás, és hogy mennyire jó nő vagyok, ő nem is érti ezt az egészet. Mert nem akar szenvedni látni. Leginkább azon döbbenek meg, hogy nem utasítom el egyből az ötletet. Sőt... igazából pár éve barátok vagyunk, de sosem gondoltam rá úgy, holott nem rossz pasi, dús szőke haja van és remek humora. Lerakja a poharam és már itt is van előttem, felém magasodik, játékosan dönt hátra a vállamnál fogva, 'Naa, gyere hagyd magad. Sokkal jobb lesz.'. Nem ellenkezem, talán a bor miatt, talán azért, mert tényleg vágyom rá.

Folytatás itt vagy itt.