'Mennyi ideje nem szexeltek?' - kérdezi az ötödik pohár bor körül. Szégyellem bevallani, hogy az elmúlt három-négy hónapban nem igazán voltunk együtt úgy... Elképed a válasz hallatán, beletúr a hajába, fejét csóválva kiüríti a poharát és feláll, hogy újat töltsön. Panaszkodni mentem át; az ágyon ülünk nála, az ablakkal szemben, látom az augusztusi nap utolsó sugarait, ahogy éles sziluetteket rajzol a Pöttyös utcai lakótelep átellenben lévő házsoraiból. Háttal áll nekem, ahogy tölti a bort, így, kicsit előregörnyedve, a válla fölött visszanézve kérdezi meg: 'Figyelj, kinyaljalak? Barátilag.' Épp a boromba kortyoltam volna, de megfagyok a mozdulat közben, a pohár elakad a levegőben félúton. Nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam.

Pedig de, már magyarázza is, hogy ne értsem félre, ez csak stresszlevezetés, baráti segítségnyújtás, és hogy mennyire jó nő vagyok, ő nem is érti ezt az egészet. Mert nem akar szenvedni látni. Leginkább azon döbbenek meg, hogy nem utasítom el egyből az ötletet. Sőt... igazából pár éve barátok vagyunk, de sosem gondoltam rá úgy, holott nem rossz pasi, dús szőke haja van és remek humora. És saját bevallása szerint imád puncit nyalni. Lerakja a poharam és már itt is van előttem, felém magasodik, játékosan dönt hátra a vállamnál fogva, 'Naa, gyere hagyd magad. Sokkal jobb lesz.'. Nem ellenkezem, talán a bor miatt, talán azért, mert tényleg vágyom rá. Baromira vágyom már egy rendes orgazmusra, igen. Sőt, jár nekem ez a kinyalás, ha már a párom ennyire elhanyagol – a narratíva máris magyarázóra váltott a fejemben. Már húzza is a farmershortom, jézusom, de jó, hogy reggel leborotváltam a puncim, fut át az agyamon.

Kicsit zavarban vagyok... de ez az érzés hamar múlik, mert annyira természetesen csinál mindent. A bugyim nem veszi le, hanem rátapasztja a száját, érzem a meleg nyelvét, ahogy nedves foltot áztat a pamut anyagra. Óvatosan beleharap a textillel borított szeméremdombomba, érzem a fogait, megborzongok. Félrehúzza az anyagot, lassan és ráérősen kezdi felfedezni a rejtett zugaimat. Meg kell adni, valóban nagyon jól nyal. Süt belőle az, hogy imádja, amit csinál. Már-már vallásos áhitattal meríti belém a nyelvét, játszik a kisajkaimmal, belélegzi az illatomat, szinte lefetyelve nyal, húzza kissé a bőrt a szeméremdombomon, hogy még jobban hozzáférhessen a csiklómhoz, a nyála lassan a segglyukamra folyik. Becsukom a szemem és hagyom, hogy az érzés vigyen. Nem tudom, mit csinál és nem is akarom tudni, csak érezni. Belemarkolok a hajába és húzom magamba, szinte beledörzsölöm a puncim a szájába, táncolok a nyelvén, egyre gyorsabb ritmusban. És ő tökéletes partner ebben a szabad táncban, lelkesen temeti a combjaim közé az arcát. Ahogy nyalás közben lassan belém tolja két ujját, nem fogom tudni visszafogni magam... főleg ahogy erősebben csinálja, kissé behajlított ujjakkal, nem tudom, milyen pontot talál el így, de... kész, pillanatok alatt kicsinál, ha így folytatja. És persze, hogy folytatja, hiszen őt is hergeli az, hogy mennyire beindított. És akkor érkezik az az ismerős érzés, végigbizsereg a tarkóm, az izmaim megfeszülnek. Még egy jól elhelyezett, hosszú nyelvcsapás és nincs kontrollom magam fölött – a puncim szinte magába szívja, remegve rántja magába a kezét, ahogy végre elélvezek. Annyira intenzív minden, eltolom a fejét, nem bírok többet, fizikai képtelenség. Csak lihegek, csak erre futja, végigsimítok a homlokomon, nem találok szavakat, még össze kell szednem magam. Megcsókol, érzem a saját ízem a száján. 'Máris jobb, nem?' - kérdezi kaján vigyorral, miközben a nedvességem csillog az arcán. Uh, igen.