Vége a fesztiválnak, fáradtan, piszkosan, kialvatlanul, mégis levakarhatatlan vigyorral az arcomon ülök a kocsi hátuljában. Egy nagyobb társasággal buliztam, a legtöbbjüket ismertem korábbról, de mindig felbukkant pár új arc, valakiknek a haverjai, rég látott ismerősök, becsatlakozó idegenek, imádom ezt a színes forgatagot. A többiek hazadobnak, örülök, hogy megcsíptem ezt a potya fuvart, semmi kedvem nem lett volna vonatozni.

Gyorsan kipakolom a hátizsákom, amíg még van erőm; a ruhákat bedobom a szennyesbe, a hálózsákot egyből a mosógépbe, a polifoam a szekrény tetejére kerül. Nem találom a cipőm, amit kicsit furcsállok, szinte minden este abban a piros cipőfűzős, ősöreg, széttaposott, sáros tornacipőben ugráltam végig a koncerteket és emlékszem, hogy beletettem egy nejlonzacskóba, hogy ne koszolja össze jobban a táskám. Egészen biztos vagyok benne, hogy elraktam... de hát akkor hol van? Mindegy, végül is nem nagy érvágás, pont ilyen kidobható fesztiválcipő volt, kiszolgált darab, jövőre majd egy másikat viszek. Mikor mindennel kész vagyok, rendelek egy pizzát és amíg megérkezik, veszek egy forró fürdőt - jól esik a saját kádamban elterülni a kempingzuhanyzók után.

Megtisztulva, frissen borotválva, nedves hajjal, egy szál törölközőbe csavarva rogyok a kanapéra, már csak a pizza hiányzik a boldogságomhoz. Meg is nézem a telefonomon, hány perce is rendeltem...? Egy új értesítés vár. Kíváncsian nyitom meg az üzeneteket, az engedélykérésekben villog a boríték ikon. Valami Laci írt, fogalmam sincs, ki lehet, a profilképe sem ismerős, de hát túl sok új arccal találkoztam az elmúlt napokban... biztosan valamelyikük. Rányomok a levélre. Nincs szöveg, csak egy videó, kell pár pillanat, amíg betölt. A képernyőn a hiányzó cipőmet látom, felismerem a piros cipőfűzőt, a széttaposott kérgét, a sáros talpakat. Egy fasz dörzsölődik a belső talp részhez, ehhez az elszíneződött, kosztól szinte fekete lábnyomtól szennyes textilbéléshez. A heréi a cipő sarokrészében ülnek, egy kézzel szorítja a farkát és a cipőt, így veri, majd hangos sóhajokkal élvez el... bele a jobb sorsot érdemlő, szétrúgott tornacipőmbe.