Érzem a száját, a kezét, nem tudok várni tovább, és ahogy velem mozdul, a szenvedély máris elborít, mint már olyan régen nem, és élek megint, a bőröm forró és bizsereg, és föle hajolva hullámzom lágyan, zuhanok az enyészetbe. A kocsija hátsó ülésén, egy hűvös szombat estén, a Millenáris mögött. 

Folytatás:  Patreon.com/NedvesNaplom