December elején, karácsony előtt pár héttel már tele a város ajándékokra vadászó, sietős járókelőkkel, hiába van hétköznap. Kedd délelőtt tíz óra, egy idegen franciaágyon fekszem a hasamon, egy idegen tetőablakon süt be a téli nap, az ágyra vetül ez a négyzet alakú fényfolt; félig ebben a fénypászmában fekszem, érzem a nap melegét a combomon, a pucér fenekemen. Csalóka, hamis meleg: ha nyitva lenne az ablak, megfagynánk. A lepedő fehér, a pirosra festett lábkörmeim csak úgy virítanak rajta, mint nászéjszaka után a vérfoltok. A kedvéért festettem ilyenre.

Ezt a történetet itt vagy itt tudod folytatni.