Nem tudom, mi tetszik D-ben.

Konkrétan olyan, mintha egy dagadt ogréval kúrnék, sosem mondtam volna, hogy na ez igen, ez a pasi az esetem. Ha rá gondolok, semmi szépet nem tudok kiemelni a testén, sőt...

A pocakjától nem tudom rendesen a torkomra venni a farkát, folyamatosan belenyomódik a homlokom a zsírpárnáiba, zavar. Mindenhol szőrös, de leginkább a háta, amitől kiráz a hideg egyébként. És mégis... tíz körömmel kapaszkodom ebbe az undorítóan szőrös hátba, ahogy a lábaimat a nyakába véve dug. Könnyező szemmel nyelem a farkát és fúrom a fejem a hasába, hogy még mélyebbre menjen. Imádom a súlyát, ahogy lefog, ahogy a hegyomlás termetével rám nehezedik. Megbénít, magáévá tesz, minden dimenzióban, letaglóz a hájas testével és élvezem, basszameg. A viszolygás és az izgalom keveredik bennem, ahogy maga alá temet, lefogja a combjaim és órákig játszik velem, mikor mozdulni sem tudok, amíg nem visítok a sorozatos orgazmusoktól. Mert igen, felakadt szemmel élvezek, ahogy a tompa ujjait pont kellően begörbítve járatja a puncimban, a szőrös feneke alig pár centire mozog az arcomtól; néha rám is ül, csak hogy érezzem, mégis mekkora hatalma van fölöttem. Hogy nyalom ezt a gorillasegget, ha épp ehhez támad kedve. Hogy egyszerűen ural, szőrös hátastól, pocakostól. Beledugta a virsliujjait nem csak a pinámba, de a lelkembe is és mind a tíz ujjával markolja. És baromira nem számít, hogy néz ki. És bármit megteszek neki, bármit, mert a legperverzebb dolgokon pörgünk együtt, az agya pont ugyanolyan beteg, mint az enyém.

Pontosan tudom, mi tetszik D-ben.