A szeretőm mellkasán fekszem, a hátam szorosan neki támasztom, a bőrünk összetapad. Keze a csípőmön, segít emelni a medencém, ahogy a farkán mozgok. Minden emelés után egyre mélyebben és mélyebben ereszkedem vissza rá, már szinte tövig hatolt a fenekemben. Gyönyörű látvány vagy – mondja a másik szeretőm, mikor felém hajol és megcsókol.

Mélyen a szemébe nézek, miközben egy másik farok jár bennem. Szeretem látni, ahogy felizgatja a látvány, az én látványom, az én élvezetem. Ő pedig szereti nézni, igen, látom, ahogy megjelenik az a tipikus mosolya, nem is tudná titkolni, még ha akarná sem. De nem akarja, csak szabadon megélni: újra megcsókol, majd lentebb csúszik, a száját a puncimra tapasztja. Ahogy lassan mozgatja a nyelvét a csiklómon, a nyála végighalad az üresen tátogó, éhes puncimon, majd végül ráfolyik a fenekemben járó farokra. Gyönyörű szimbolika; az ő nyála nyit utat, ő teszi lehetővé, hogy a másik még mélyebben meríthesse bennem a farkát. Hosszú nyelvcsapásokkal izgat, a csiklómtól a gátig barangol a vékony, érzékeny bőrön, nyálkahártyán. Ugyan nem látom, de biztos vagyok benne, hogy néha rá-rásiklik a nyelve a másik farokra, mintegy ártatlanul, holott nagyon is tudatosan csinálja. Nem tudom, hogy a másik szeretőm mennyire veszi ezt észre, én viszont pontosan tudom, hogyan és miért játszik – és roppantmód izgat.

Folytatás: Patreon.com/NedvesNaplom