S-vel egy héttel az esküvője után szexeltem először. Ekkor még szigorú, mindkettőnk által tiszteletben tartott szabályok alapján működtünk. Az egyik ilyen szabály az volt, hogy nincs csók. Megértettem és elfogadtam – és egyébként ennek is megvolt a maga varázsa...

Igen, bevallom, kifejezetten izgalmas volt alig pár milliméterről egymás szájába lihegni vágytól fűtötten az órákra  bérelt lakás előszobájában, ahogy vetkőztetjük egymást, miután koppant a jegygyűrűje a komódon. Talán a tabu mivolta nagyította fel az ajkak jelentősségét, imádtam a bőrére tapadni, végignyalni a kulcscsontját, finoman harapdálni a nyakát. A nadrágján keresztül éreztem, hogy milyen hatással vagyok rá, le sem tagadhatta volna az erekcióját. A másik ilyen szabály az volt, hogy nincs behatolás. Ez is teljesen elfogadható szabály volt részemről – ami nem azt jelentette, hogy ne tudtam volna kicselezni. Sosem dugtunk ágyban - az túl hitvesi lett volna - csak kanapékon, és imádtam úgy rajta lovagolni, hogy nem történik tényleges behatolás... Fölé hajoltam és a jobbommal szorosan fogtam és irányítottam a péniszét, nehogy túlságosan elkapjon minket a hév – ehhez baromi nagy önkontroll kellett, csak ez volt benne a rossz. De a jó... abból azért adódott annyi, hogy ellensúlyozva érezzem. Ahogy a makkja járt a nedves kisajkaim közt, ahogy minden fel-le csúszásnál érintette a csiklóm, ahogy éppcsak a hegye, éppcsak mintegy véletlenül kicsit bentebb keveredett, mint ahogy azt szabadott volna... Ahogy néztünk egymás szemébe közben, ahogy a haját markoltam a tarkóján, ő pedig a derekamat ölelte... Ahogy mindketten tudtuk, hogy tiltott, de annál izgalmasabb dolgot csinálunk most. Ahogy elélvezett, és folytattam a félmerev, érzékeny farkán való csúszkálást, immár extra kenéssel... hiszen ez így mégsem megcsalás, ugye?