Ma este vagy holnap basszalak meg? - csippan a telefonom a vonaton ülve. Hatalmasat dobban a szívem, és egyből érzem, ahogy meglódul a vérkeringésem – honnan tudta, hogy az egész napos vízitúrán csak azon fantáziáltam, hogyan fogom a seggem a szájára nyomni?

Nem szeretem, ha megjelölnek. Engem ne harapjanak, ne szívják ki a nyakam. Nem akarok valakié lenni, nem tartozom senkihez, nem bírom sem a címkéket, sem a kötöttséget. És mégis... mégis elkerülhetetlen. És jobb híján meg kell szoknom, hogy megtörténik.

Május huszonhatodika, pillantok elmélázva az íróasztalon álló naptárra. Ma már csak két órám lesz, ha vége ennek a lyukasnak, harmadik c és első b. Hülyébbnél hülyébbek, de mit vár az ember egy könnyűipari szakközépben, ráadásul csak lányok, pláne. Néhányuk már tizennyolc, és még mindig csak…