Éjfél van, az út mellett sétálok és várok. Nem akárkire, hanem rá várok, ma játszunk. Útszéli kurvaként akar leszopatni, ezért tűsarkú combcsizmát, fekete combfixet és közönségesen rikító pink miniruhát viselek, kilátszik belőle a pucér fenekem. A hajam magas lófarokba fogtam, a fülbevalóm a vállam…

Délelőtt tíz, fekszem a kanapén és nem akarok felkelni. Fáradt vagyok, nem aludtam megint. És belefáradtam mindenbe, belül is. Nem tudok megfelelni, hogyan is gondolhattam, hogy ez működhet. Pedig igyekeztem, tényleg igyekeztem. Akartam, hogy érts. Akartam, hogy láss, meztelenül, a bensőmet is…