Itt állok a pláza földszintjén a kávézó előtt, ahogy megbeszéltük. Kicsit hamarabb érkeztem, és izgulok. Mert egy vadidegennel találkozom, hogy egy próbafülkében ráverje a seggemre. Néha úgy érzem, hogy nem vagyok normális - és csak a kalandfüggő agyam hajszol egyre a hasonlóan meredek szituációkba.…

 Most nem az óra ébreszt, hanem a kezem a takaró alatt, ahogy a farkad után nyúlok. Puha és meleg, a kezem pedig kicsit fázós, a tiéd volt a melegebb takaró. 'Mmm...Hány óra?' - kérdezed álmos hangon, még mindig csukott szemmel. Nehéz heted volt és még mindig nincs vége. 'Nyolc. Van még fél órád.…