Mi nem szerepjátékozunk. Nincs meg a klasszikus, tanár bácsinak megfelelni akaró diáklány, a kikapós kollegina, a bővérű nővérke...

Helyette voltál már asztronómus és órásmester, rókát cserkelő fotós, igézetből ébredő farkasember, kincskereső kalandor, akit álnokul hasbaszúr a szurtos képű bányász, Pablo. Nyomoztad már a telefonszámom, mostad már le a bizalmatlanságom illatos habokban, találtunk már egymásra hét tengeren kalózhajó fedélzetén, néztünk hóesést egymás mellett álló fotelekből csendesen, kukkoltál már szomszédként, kúrtad már a seggem büntetésből, élvezkedtünk finn szaunában izzadtan, hálózsákban titokban, zuhanykabinban gyengéden, ujjaztam a feneked viszonzásképp, ó igen, és a pinanyalós fotel, az égbe emelt lábaimmal... De ez mégsem szerepjáték: olyan bonyolult fantáziavilágot szövünk magunk köré, amelyet talán rajtunk kívül más nem is ért, nem is érthet. Tizennyolcas karikás meseterápia, amibe beleírjuk minden félelmünk...

Folytatás: Patreon.com/NedvesNaplom