Két hét. Két kibaszott hosszú hét. Délelőtt száll le a gépem, délután már a Bimbó útra tartok a lakására. Azt mondtam neki, köszönés helyett fogom leszopni, annyira ki vagyok éhezve már. Csak ez jár a fejemben, ahogy hozzá indulok.

A kezemben a hanglemez, amit neki vettem egy brüsszeli ócskásnál, tudom, hogy nem is fogja hallgatni, a táskámban a belga cukorszirupos minigofrik, tudom, hogy nem is fogja szeretni, de minden mindegy, csak érkezzek már meg. Hosszan nyomom a csengőt a lakás előtt, engedj már be, kettessével szedem a lépcsőket a harmadikon lévő stúdiólakásig. Az ajtó résnyire nyitva, őt a konyhából hallom motoszkálni, de már jön is elém. És ekkor a sarokba vágom a táskám, kit érdekel a gofri, meg a hanglemezt is, pedig a repülőn is kézben kellett hoznom, nem fért be a kistáskába és nem akartam, hogy összetörjön. De most nem érdekel, csak az, hogy elé térdelhessek.

Folytatás: lelekporno.blog.hu