Elhatalmasodott rajtam a súlyos pms, ráadásul újabb egy hónapja nem találkoztunk D-vel. Igazi hisztis, baszatlan picsa vagyok, mindent és mindenkit utálok ebben a pillanatban. Pont a legjobb állapot, hogy Budapesten tömegközlekedjem. Felszállok a Deákon, persze ahogy begördül a metró a peronra, már látom, hogy szinte mindengyik kocsi tele van. Szerencsére többen szállnak le, mint fel, én is belépek és ülőhelyet fürkészve nézek szét. Az egyik sorban van is egy, beülök egy nagyszatyros bácsi és egy telefonjába merülő tinisrác közé. Már nyúlnék a könyvemért, amikor megakad a velem szemben lévő pasin a szemem. Világoskék inget visel, az ültében kidudorodó hasára feszül picit. A farmerja szűk és fehér, a sportcipője szintén, nagyon idegenül hat a koszos metrón. És hatalmas terpeszben ül, szinte három helyet elfoglalva. Utálom, amikor ezt csinálják a pasik. Próbálok nem erre fixálódni, de érzem, ahogy az agyam hátuljában felbugyborog a bosszankodás. Mi van faszkalap, nem férsz el egy helyen? - ordítanám legszívesebben az arcába, egészen közelről, feléje magasodva, a kezem a trendin fésült hajába markolna, hogy nehogy félrefordíthassa a fejét.

Ezt a történetet itt vagy itt olvashatod.