Összevesztünk, megint letolt, hogy sosem érek rá, amikor ő végre igen, hosszú hangüzenetekben korhol, én némán hallgatom.

Persze ilyenkor ferdíti a dolgokat, sokkal színesebben fog a színes ceruza és valahogy mindig én kapom a komorabb színeket. Nem tudja előre megmondani, hogy x óra munka után mikor fogja kívánni a szexet. Tudom, hogy az a baja, hogy utálja a kötöttségeket, és egy előre fixált randi már az. Neki egy ki-bekapcsolható párkapcsolat volna az ideális. Én hülye pedig hétből öt napot szabaddá teszek, lemondom a programjaim, érzem, ahogy az ismerőseim neheztelnek rám emiatt, majd otthon ülök és várok, hogy mikor szól. Persze nem szól, még egy vakkantást sem, majd alakul, gecisokat kell dolgoznom, írja ingerülten. Megértem. Marad a várakozás, gyomorgörccsel.