Nem csókol meg, én sem őt, hiszen nem volt még meg a reggeli fogmosás. Rásandítok az órára, ahogy eltűnik a takaró alatt, még van egy kevés időnk az ébresztőig.

Fejben átgondolom a napom, ha a Sparban vásárolok be, be tudok ugrani a tisztítóba is, emlékeztetem magam, miközben ő széles nyelvcsapásokkal dolgozik rajtam odalent. Úgy nyalja a puncim, ahogy szeretem, de az ujjaival gépiesen döfköd, minden mozdulatra érzem a kézcsontjait a gátamnak ütődni, még ennyi év után se tudja a helyes technikát. Leállítom, mire pinaszafttól csillogó, kipirult arccal bukkan fel, meleg volt a paplan alatt és kevés a levegő. Feltérdel és lassan tolja belém a farkát, a lábaim a nyakában kalimpálnak. Még mindig nincs csók, rideg és rutin az egész, tilitoli biszibaszi, vagy hogy is énekli a Prosectura. Majdnem elröhögöm magam a gondolatra, de tudom, hogy az túl lelombozó volna, ezért inkább a vállába rejtem az arcom. Szolid lihegések; nem beszélünk, nem is nagyon hiányzik, pont olyan steril és semmilyen az egész. Feltérdelek, ahogy szeretem és egyre gyorsabban simogatom a csiklóm, míg ő hátulról ügyködik állhatatosan. Önző vagyok és most csak a saját élvezetem tartom szem előtt. Mire megérkezik az orgazmusom, el is fárad, a hátára hengeredik. A saját levem kenődik az ajkaimra körben, ahogy végül leszopom, a herezacskója egészen ráncosra és keményre ugrik össze a kezemben. Keveset élvez, tuti kiverte valamelyik nap. Vagy egyéb. Most szólal meg az ébresztő, kelni kell, itt a jó apropó a fürdőszobában való eltűnésre. Ki- és lemosva, üde mentol- és hamis virágillatba burkolva bukkanok fel újra, és fut tovább a napindító program a processzoron, gépiesen kezdem a reggelikészítést. Kihűlt konzervorgazmus két személyre.