Saif ománi volt, egy szakesten ismerkedtem meg vele. Nem is a mi karunkra járt, csak egy itt tanuló barátját látogatta meg. Egész este mellette álldogált és egy félig teli üveg alkoholmentes sört szorongatott a kezében – és engem nézett.

Bármit csináltam, bárhová fordultam, mindig éreztem magamon a szemét. Mindig ott volt a félénk barna fiú a fél üveg sörrel. Többször ránéztem, összeakadt a pillantásunk, ekkor sietve a padlóra sütötte a tekintetét. Valamiért tetszett ez a csendes bátortalanság. Teljesen más volt, mint a többi szaktársam, akik három-négy sör után böfögve, magukból kifordulva hőbörögnek és nyomulnak pofátlanul a lányokra. Most viszont én voltam a rámenős és odaléptem hozzá. Care for a dance? - kérdeztem mosolyogva. Not tonight. - rázta meg a fejét. Elbizonytalanodtam, hogy jól olvastam-e egyáltalán a jelzéseit. Végül úgy döntöttem, kap egy utolsó esélyt: Care for anything else? - nagyon pofátlan és direkt volt ez a mondat, és egészen biztos voltam benne, hogy a fiú félénksége fog győzedelmeskedni. Ám legnagyobb megdöbbenésemre lassan leengedte az eddig mintegy biztonsági korlátként maga előtt tartott üveget és megfontoltan bólintott. Follow me. - mondta halkan, én pedig – talán a meglepetés ereje – szó nélkül követtem.

Ahogy este tizenegykor átsétáltunk a campuson, megfogta a kezem, a tenyere meleg volt és puha, jól esett az októberi éjszakában. Mintha most egy teljesen más ember lett volna, nem az a félszeg fiúka, aki némán bámul a sarokból. Volt benne valami sugárzó, aminek csak a melegét éreztem, egyre biztosabban. Az albérletébe mentünk, alig pár sarokra az egyetemtől. Az új építésű toronyház kifejezetten külföldi cserediákokra szakosodott, az ő apartmanja is tágas volt és arról árulkodott, hogy a családjának van mit a tejbe aprítania, ha ilyen körülmények közt tanulhat a fiuk. Az én koliszobám ehhez képest egy pöcegödör, gondoltam, ahogy beléptünk. Leültetett egy bőrfotelre és elém térdelt. Let me worship you. - mondta komolyan, és a szemembe nézett. Az arca higgadt maradt, bár a tekintete perzselt; láttam, hogy ez nem valami vicc, nem valami átverés, ez a szerény fiú most valahonnan nagyon mélyről jövő vágyát tárja elém, ez nem blöff, ő halálosan komolyan gondolja.

Nem tudtam mit mondani, csak bólintottam. 

Folytatás: lelekporno.blog.hu