Nem szeretek új emberekkel fotózni, de bevallom, amikor ő megkeresett, csak azért mondtam igent, mert az esetem. És tessék, alig pár nappal később már itt állok előtte a stúdió fehér falai közt. Valójában még mindig furcsa érzés, ami egyszerre feszélyez és izgat. Végülis egy vadidegenről van szó, és máris centikre van tőlem. Örülök, hogy háttal állok neki, mert így nem látja, hogy mennyire vörös a fejem és hogy önkéntelenül elkezdtem az alsó ajkamba harapni. 

Folytatás: Patreon.com/NedvesNaplom