Jaj Marikám, eszembe jutottál, megint csinálom azt az isteni cukkini rakottast, aminek a múltkor kérted a receptjét, mert az urad is kétszer szedett belőle a szüreten. Van a közeledben toll, na, diktálom, írjad, jó..? Veszek úgy egy fél kiló daráltat, fehéredésig pirítom kis olajon, vöröshagymán, szoktam bele nyomni egy fej fokhagymát is, de csak a végén, hogy ne menjen el az ereje. Disznót, disznót, persze. Közben a másik lángon csinálom a rizset, nem tudom Marikám, hogy te hogy csinálod, én egy bögrényit engedek fel két bögre vízzel. Hogy mondod...? Igen, kicsit sózzad is meg. Namármost, a cukkini...

Én úgy szoktam, hogy elugrom a Sanyihoz a sarki zöldségesbe, tudod, a fodrász Ilusnak a volt férje, ott a Petőfi sarkán, na, tudod. Nála mindig szép áru van. Szóval kiválasztom a legszebb cukkiniket, én szeretem, ha friss, jó kemény húsú. Nyugodtan válogassál Marikám, hidd el, nem fog a Sanyi egy szót se szólni, csak a szemével mosolyog, tudja ám, hogy mi készül, szereti a rakottasat az is. De megéri a megfelelőt kiválasztani Marikám, nem tudom, te hogy vagy vele, de én a magam részéről jobban szeretem a közepesen nagyokat, kicsit görbéket, azokkal épp olyan pontokat lehet elérni, hogy... Hogy mondod? Igen, forró vízben jól megmosom, de ne súrold, mert feljön a héja. Aztán amíg fől a rizs...

Folytatás itt vagy itt.