Béna sofőr vagyok, a héten megint összetörtem az autót. A kárfelmérő mára jelentkezett be, fél tizenegykor hallom is, hogy leállítja az autó motorját a ház előtt; pontos, ezt szeretem. Kimegyek elé, jó megjelenésű fickó, szürke galléros pólóban és farmerben, úgy tippelem, hogy a harmincas éveinek végén járhat. Nézem a felnyírt, sötét hajat, a lesült arcát – nagyon ismerős, de nem tudom hova tenni. Kezet fogunk, mondja a nevét, de még mindig nem rémlik, rá is kérdezek, nem Ön volt itt pár hónapja, amikor a kocsi másik oldalát törtem meg?

Vakarja a fejét, túl sok ügyfélhez megy ki a munka során, nem emlékszik mindenkire, ne sértődjek meg, szabadkozik, nézzük inkább az autót, tizenegyre már Budaörsön kell lennie. Akkurátusan körbefényképezi a törött lökhárítót, majd felnyitja a motorháztetőt. Hümmögve vizsgálja az alatta rejtőző technikát, hüvelykujjával keresi a szivárgó olajtól maszatos részeket. Végül lecsukja, és kér egy zsebkendőt. Nincs nálam, csak egyenként csomagolt törlőkendő-lapokat tartok a kesztyűtartóban, utálom, amikor a kibontott nedves törlőkendő-csomag pár nap alatt kiszárad, így praktikusabb – még ha nem is környezetbarát. A kezébe nyomok egyet a fehér tasakokból, a fogával tépi fel a csomagolást. Az egyik szemfoga mögött aranyfog; kivillan, ahogy nyitja a nejlon-négyzetet.

És akkor beugrik, ugyanez a mozdulat, ugyanez az aranyfog, ugyanez a felnyírt, sötét haj, lesült arc – csak a törlőkendő helyett a kondom csomagolását tépte fel valamelyik őrült swinger esten, talán abban a családi ház felső szintén működő jakuzzisban, de lehet, hogy a vörös bársonyban tobzódó budai pincehelyiség... Nem emlékszem, pont a lényegre nem emlékszem, csak ilyen apróságok vannak előttem, ahogy egyik fasz a másik után jön és merítkezik meg bennem, ahogy körbeállnak a férfiak, aktív résztvevők és csak bámészkodók is, ahogy mindenhonnan kezek nyúlnak felém, markolják a mellem, a fenekem. Ahogy néhányan az arcomra kenik a gecijüket, a szempillám összeragad, alig tudom kinyitni a szemem, de nem is akarom, csak élvezni a fasz-bőséget, azt, hogy mindkét kezemre és minden lyukamra akad egy merev pöcs, úgysem tartanak három-négy percnél tovább. És senkinek sincs neve, csak teste. És élvezünk, ők egymás után belém és rám, én pedig a folyamatos, szakadatlan keféléstől remegő térdekkel. És ő is egy a körülöttem kavargó körjátékban, csak ékszíj helyett akkor a gumival babrált, miközben én két kézzel húztam szét a seggem neki.

Végeztünk, kikísérem és elrakom a kárbejelentő lapot, amit még ki kell töltenem. Épp kilép a kapun, a hóna alatt viszi a fényképezéshez használt mértékjelző bójáját, a kis dossziéját – és akkor tűnődő arccal hátrafordul. Tényleg...nem találkoztunk mi már valahol? - kérdezi. Ne haragudjon... én sem emlékszem mindenkire. - válaszolom mosolyogva.