A Bambiba beszéltük meg a randit, persze én érkeztem hamarabb, rossz tulajdonságom a pontosság. Elcsípem az utolsó kinti asztalt, mindegyik másiknál vidáman beszélgető baráti társaságok. Már az epres limonádémmal ülök kint, amikor begurul, a biciklijét leláncolja. Most látom először és nem biztos, hogy erre számítottam, a haja sokkal rövidebb és őszebb, mint a profilképén és a dereka is vastagabb, a sebességtől testére tapadó póló minden felesleget kidomborít. Leül és beszélgetni kezdünk, élőben szerencsére ugyanolyan humoros, gyorsan reagáló és elmés, mint ahogy azt írásban megismertem az elmúlt pár hét alatt. Az agya fogott meg... illetve a perverz beteg agya. Mert ez az ismerkedés arról szól, hogy vajon megfelelőek leszünk-e egymásnak szexuális téren. Valahogy ugyanazokra pörgünk – leginkább az anál izgat mindkettőnket. Szeretném seggbedugni – és szeretném, ha seggbedugna. Ezért vagyunk itt.

'Öt perc, és ott vagyok a csomagokkal.' - mondja a telefonba. Nemrég kezdett ezen a környéken, talán pár hete. Mindig felhív, mielőtt jönne és nagyon udvarias. Talán a köztünk lévő korkülönbség miatt, olyan huszonöt körülre saccolom. Örülök, hogy ő hozza már a csomagokat, sokkal kedvesebb, mint az a bunkó vén faszi, aki eddig volt. És bevallom... tetszik is. Vékony, de izmos teste van, az alkarján az erek és a tetoválások egyszerre hullámzanak, ahogy a csomagokat pakolja - ez a múltkor tűnt fel, és alig bírtam levenni róla a szemem, miközben szorongattam a bankkártyámat. Mostanában mintha kicsit többet is rendelgetnék, hátha ő hozza a küldeményeket... Már hallom, ahogy a furgon bekanyarodik a sarkon, még egy utolsó pillantás az előszobatükörbe, ahogy a bejárati ajtó felé indulok, az előző futár kedvéért bezzeg sosem húztam úgy miniszoknyát, mintha csak lazán azt viselném otthon...

Direkt magunknak rendeltem, még az eredeti csomagolásban várja, hogy sort kerítsünk rá. És ma végre ez is eljön. Mert végre azt mondtad, hogy dugjam beléd. Egy mozdulattal tépem fel a csomagolást, a műfasz kiesik a dobozból, kígyóként hever az ágyon. Ez nem túlzás, valóban hatalmas. Hosszra is, de a vastagsága is meglepett, nem számítottam ekkorára. Látom rajtad, hogy te sem. Szörnyen kíváncsi vagyok. Az ujjaimon ma már túl vagy, már megjárattam benned hármat, de nem tudom elég mélyre dugni, és érzem, hogy többet szeretnél, az izomgyűrű szorítása sem olyan görcsös.

December elején, karácsony előtt pár héttel már tele a város ajándékokra vadászó, sietős járókelőkkel, hiába van hétköznap. Kedd délelőtt tíz óra, egy idegen franciaágyon fekszem a hasamon, egy idegen tetőablakon süt be a téli nap, az ágyra vetül ez a négyzet alakú fényfolt; félig ebben a fénypászmában fekszem, érzem a nap melegét a combomon, a pucér fenekemen. Csalóka, hamis meleg: ha nyitva lenne az ablak, megfagynánk. A lepedő fehér, a pirosra festett lábkörmeim csak úgy virítanak rajta, mint nászéjszaka után a vérfoltok. A kedvéért festettem ilyenre.

Szó nélkül térdelek a tatamira, a kezem hátrarakom, a csuklóim a csípőcsontomon keresztezik egymást. A sarkaimon ülök kissé lehajtott fejjel, és csak várok. Csak egy pamutbugyi van rajtam, nem szereti, ha a túl sok ruha akadályozza a kötésben. Érzem, hogy a mellbimbóim megkeményednek és enyhe libabőr jelenik meg a karjaimon, hűvös van a szobában. Ekkor mögém lép, érdes, széles és meleg tenyerével végigsimít a vállaimon és hallom, ahogy előveszi a pamutkendőt és hamarosan érzem is a puha anyagot a szemeimen. Ezúttal kettőt is hozott, az egyikre csomót köt és határozott mozdulattal a számba tolja. Nem látok és már beszélni sem tudok. Ha bármi van, innentől csak az ujjaim mozgatásával jelezhetem neki. De így megfelel, teljesen megbízom benne. Tudom, hogy el fog vinni a tűrőképességem határáig és tudom, hogy bármikor abba is hagyja. Ez persze nem azt jelenti, hogy könnyed játékra készülök: tudom, hogy a következő két-három hétben újra kötélnyomok fogják borítani a testem.

'Hülye kérdés, de le tudnád fényképezni? El szeretném küldeni valakinek. Izgatja, ha mással dugok.' - talán nem ez a legkorrektebb mondat, ami elhagyhatta a számat, miután épp ráverte a seggemre, de muszáj volt megkérdeznem. 'Jézusom... de betegek vagytok.' - mondja felszaladt szemöldökkel, na ezt a fickót se látom még egyszer. De már el is vette a felé nyújtott telefonomat és lőtt pár képet a fekete harisnyámat - már ami maradt belőle - beterítő tenyérnyi foltról. Nyilván használhatatlanok lettek a fotók, túl sötét van a Nemdebár mosdójában. Mert itt kötöttem ki ezzel az ismeretlennel, aki szó szerint felszedett a bárpultnál: fizetett két pohár bort, jópofizott fél órát és ennyi már elég is volt, hogy rámásszak egy unalmas kedd este. Még a kocsijáig sem bírtuk ki, annyira ki voltam éhezve, hogy egyszerűen berángattam a szarvasfejes savmart üvegpanel mögé a mosdóban.