'Hülye kérdés, de le tudnád fényképezni? El szeretném küldeni valakinek. Izgatja, ha mással dugok.' - talán nem ez a legkorrektebb mondat, ami elhagyhatta a számat, miután épp ráverte a seggemre, de muszáj volt megkérdeznem. 'Jézusom... de betegek vagytok.' - mondja felszaladt szemöldökkel, na ezt a fickót se látom még egyszer. De már el is vette a felé nyújtott telefonomat és lőtt pár képet a fekete harisnyámat - már ami maradt belőle - beterítő tenyérnyi foltról. Nyilván használhatatlanok lettek a fotók, túl sötét van a Nemdebár mosdójában. Mert itt kötöttem ki ezzel az ismeretlennel, aki szó szerint felszedett a bárpultnál: fizetett két pohár bort, jópofizott fél órát és ennyi már elég is volt, hogy rámásszak egy unalmas kedd este. Még a kocsijáig sem bírtuk ki, annyira ki voltam éhezve, hogy egyszerűen berángattam a szarvasfejes savmart üvegpanel mögé a mosdóban.

Csak azt akartam, hogy basszon meg, keményen, tövig tolva a farkát, szorítson neki a csempézett falnak, nyomja az arcom a leheletemtől bepárásodó tükörnek, miközben ütemesen pumpálja a pinám, hús a húsban. Hogy ne szarakodjunk ruhákkal, csak hajtsa fel a szoknyám, tépjen lyukat a harisnyára és csinálja, éppcsak annyi nyállal, hogy ne szakadjak, nem kell előjáték, csókolózás, tágítgatás, csak érezni akarok. Ilyenkor nem érdekel a cigiszagú ruhája, a bortól savanyú szája vagy az, hogy még a nevét sem tudom. Csak az érzést kerestem, amikor először belém nyomul, ahogy érzem, hogy megadja magát a puncim; annyira intenzív, hogy összerándul a méhem. És megkaptam a magam három percét, nem is számítottam többre, már akkor elkezdtem dörzsölni a csiklóm, amikor arccal a falnak fordított. Egyik kezem a lábam közt, a másikat a számra szorítom, hogy ne adjak hangot, a farka bennem, a kezeivel a derekam markolja és dug, ütemesen, csattog a bőrünk, ahogy összeér, egyre gyorsabban; és lassan már nem érdekel, hogy meghallja-e valaki az előtérben. Hallom a légzésén, hogy mindjárt vége, a farka is egyre jobban feszít, mintha most még hosszabb volna - de én még nem mentem el, becsukom a szemem, csak az érzésre koncentrálok, ahogy ki-be csúszkál a fasza, ahogy köröz az ujjbegyem a csiklómon. És végre amikor megérkeznek az izomösszehúzódások, amikor tátogva élvezek, remegve roskadnék össze, ha nem nyomna a falnak, amikor úgy hiányzik hogy lökjön még kettőt, mélyet; amikor mindent megadnék, hogy érezhessem a farka pulzálását, pont akkor rántja ki és lövi tele a szakadt harisnyámat. Nem számítottam ennyi gecire, három zsepi is kell, hogy letörölje. Nem csak én voltam kiéhezve.